Első okleveles említése 1267-ben történik terra Halaz  névalakban (Knauz, Strig. I.544). Mint várbirtokot 1267-ben V. István ifjabb király Jánosnak, a Csobánka fiának adományozta. Anjou Károly a pártütővé lett Csobánka-unokákat megfosztotta birtokaiktól, s Gyöngyöshalászt 1327-ben Kacsics nembeli Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adta. Ezután a Salgai családé lett, de amikor ezek is hűtlenségbe estek, Zsigmond király 1426-ban a Berzeviczy, majd Rozgonyi családnak adományozta, Albert király pedig 1438-ban adomány levelet állított ki az utóbbiak javára. 1332-ben önálló plébánia, templomát 1350-ben említik, ekkor újítják.

A falu 1528-ban Báthory Andrásé, 1546-ban Losonczy Istváné. Ez a kiskorú Országh Kristófnak volt a gyámja, s ezen a címen kezelte az itteni Országh-birtokot, mely e falunak mintegy felét tette ki. 1600-ban Bódy Gáspár a Halász másik felére terjedő birtokát átruházta a Nyáry-örökös Dósa Tamásra. A XVII. század első felében birtokosok még a Földváry, Szegedi, Mosdósy, Győri, Péchy családok. (EKápHitL.A. 156, E.67, I. 133, K.442, M.308,) 1665-ben Dósa Ádám a megnemesített jobbágyának, Molnár Jakabnak adott el birtokrészeket és nemesi kúriát, mely a Kolompó nevű malommal együtt 1678-ban a Hamar családé lett. Ettől 1686 körül Almásy György és János szerezték meg. (HemL. Polg. per. no.155.) 1686-1696 között Halász a háborús viszonyok folytán elnéptelenedett. 1696 nyarán 18 telepes népesítette be újból.

1713-ban Vécsey János a felesége, Győry Zsuzsanna jogán bírt hat telkét eladta özv. Almásy Jánosnénak. (EKápHitL. BB. 110.) 1712-ben Orczy Istvánt beiktatták a Nyáry-jogon bírt halászi részek birtokába, ő lett a falu legnagyobb birtokosa, mellette az Almásy, Hamar, Bajcsi és Kada családok csak 2-3 jobbágytelket mondhattak magukénak. 1741-ben Kada Pál három halászi telkét átadta vejének, Gosztonyi Istvánnak és leányának, Kada Annának. E birtokra a Gosztonyiak adománylevelet is szereztek, ettől kezdve a Gosztonyiak hosszú időn keresztül birtokosok lettek Halászon. (Uo.GG. 476.) Haller Sámuel 1750-ben aziránt tett lépéseket, hogy a Hamar családtól visszaszerezze a Dósa család egykori birtokrészeit, amelyeket ő Nyáry-jussnak minősített. 1771-ben Haller Sámuel generális, az Almásy, Orczy, Okolicsányi, Gosztonyi, Hamar családok a birtokosok. 1836 táján a Haller örökséget Draskovics Károly bérlő, az Orczy-Okolicsányi-részt Hury Ferencnek és Nagy Józsefnek kezén találjuk. 1827-ben ugyanis Orczy József átruházta birtokait Hury Ferencre és nejére, Okolicsányi Máriára, 1845 körül pedig az egykori Györfy-birtok, majd Orczy János egyes birtokrészei Hanisz Imre kezére jutottak. (Uo.TT. 420, YY. 219, 282.) 1839-1840 táján a három nagyobb birtokos mellett igen nagyszámú kisnemesből állott a gyöngyöshalászi közbirtokosság. A XIX. század első felében Almássy József és Mihály, gróf Draskovich, gróf Esterházy, Gosztony, Orczy, Győrfy, Hury, Nagy, Hanulik, Fehér, Ludányi, Hamar, Petróczy és más családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Biró Lajos dr-nak, Almássy István örököseinek és özvegy Hanisz Imrénének van itt nagyobb birtoka. Az Almássy József építtette kastély jelenleg Biró Lajos dr. tulajdona, de az eredetileg földszintes épületet, a mostani tulajdonos emeltette fel és alakíttatta át; ezenkívül özv. Hanisz Imrénének és Almássy István örököseinek van kastélyuk.

Az előbbit a Hury család, az utóbbit Almássy Gedeon építtette. A római katolikus templom 1350-ben épült, de most már teljesen át van alakítva.

A falu lélekszáma 1786-ban 1027, 1860-ban 1181. A XVIII. században használatos községi pecsétjében a címer alak a következő: róka nyakát átszúrja a fölötte levő páncélozott kar. Körirat: „Sigil V.M.Pagi Gos. Halas 1776.”